„csak akkor jössz rá milyen fontos, amikor elveszíted” – mondják oly sokszor. Talán igazat is adnék, de nem a mi esetünkben. Nem voltunk hosszú ideje együtt, de minden egyes nap boldogságot hozott, és nem az eltünése döbbentett rá arra, hogy az élet Vele szebb volt.
Gyere haza!
2011.10.26. 09:34 kalo bc85
Az Ő élete elég hányatottan indult és egészen a találkozásunkig az is volt. Verés, rossz bánásmód, kevés szeretet – az egész testbeszéde arról mesélt, hogy korábbi kapcsolatai viharosak voltak és nem kapott eleget az élet jó oldalából.
Egy csapásra megváltozott minden, amikor megláttuk egymást – szavak nélkül is tudtuk, hogy ez más, ez Igazi. Hezitálás nélkül összeköltöztünk és ugyan voltak gondjaink, de minden zökkenőn túl tudtunk lépni együtt az elmúlt hónapokban. Lassan megtanultuk egymás nyelvét, és tudtuk mi okoz örömet a másiknak. Nem zavart, hogy horkol, hogy picit talán túlságosan is imádja az édességet, és hogy társaságban még félénk.
Öröm volt látni, ahogy napról-napra egyre inkább kinyílik, és elkezd bízni. Már nem rezzent össze félve ha hozzáértem, simogatni akartam, és el tudott aludni összebújva.
Hazérni volt a legszebb egy fárasztó nap után, mert a szeretete és öröme elfeledtette a nehézségeket, elsimította a gondokat.
Ráadásul a kezdeti nehézségek után kijött a családdal is –ez minden kapcsolatban fontos, és őt eleinte nehezen fogadták be a szülők a származása miatt, és mert olyan hirtelen lett része az életüknek. De ahogy kinyílt és megismerték az igazi énjét, már egy pillanatra sem volt kérdéses, hogy mindenki megszereti és úgy tekint rá, mint családtagra. Ez persze neki is jól esett, végre otthonra talált, amit eddig nem adott meg neki az élet.
De tegnap eltűnt... Nem tudni miért, mi ijeszthette meg ennyire. Nincs a kedvenc helyeinken, ahol annyiszor jártunk együtt. Se a barátok, sem a szomszédok, senki sem tud róla. Minden telefoncsörgésnél megcsillan a remény, de aztán elhamvad gyorsan. Ízetlen az étel, nehéz a munka, szürkék a napok nélküle.
Most hazajönni a legrosszabb.. Üres a lakás, nem vár a szeretettel teli szeme, az ölelése, boldog mosolya. Üres a helye a szívemben. Visszavárja Őt, mert amikor elszaladt magával vitte az életem egy fontos részét.
Nem tudni mitől ijedt meg, miért menekült..
Csak egy elszakadt póráz a kisbolt előtt...
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://willi.blog.hu/api/trackback/id/tr943330676
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kalo bc85 2011.10.28. 11:16:00
Willi tegnap este hazasétált. Elege lett a kalandozásból, kimulatta magát és tegnap este besétált az ajtón fáradtan, sántitva, koszosan, de boldog mosollyal.
Újra élünk...
Újra élünk...